A víz olyan fontos nemzeti kincsünk, amelyet még messze nem aknáztuk ki. Arról nem beszélve, hogy ha nem válik a környezettudatosságunk részévé, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőben. Bemutatjuk a Hévízi-gyógytó természetvédelmi területének botanikai kincseit.
Tündérrózsák
A budapesti egyetemi botanikus kertből kapott, ismeretlen származású magról nevelt Indiai vörös tündérrózsa hosszúvirágú alfaját (Nymphaea rubra var. longiflora) 1898-ban Lovassy Sándor (A keszthelyi Gazdasági Akadémia igazgatója (1916–1921), a keszthelyi Balatoni Múzeum egyik alapítója, több éven keresztül a Balatoni Múzeumért Egyesület elnöke) honosította meg a tóban egy tíz éves honosítási kísérlet keretében. Több faj közül ez az egy betelepítés járt sikerrel.
Az 1986-os tűzvészt követő 1988. évi depressziója óta ismét életképes, és a megszokott területeken fordul elő. A tó vizét elvezető Hévíz-Páhoki-csatorna elején is, ahol tartósan, télen-nyáron trópusi körülmények uralkodnak, a kis hőingadozásnak köszönhetően folyamatosan díszít.
Nymphaea alba L. var. minor kis virágú fehér tündérrózsa a hévízi és keszthelyi meleg vizekben a Nymphae-knak egyetlen bizonyosan őshonos alakja. Eredetileg a tóban és a lefolyó felső szakaszának szélmentes partjainál élt. Ma már csak a Hévízi-lefolyó alsó szakaszán virágzik mintegy 100 tő. Az évenkénti rendszeres mederkotrás állományát erősen veszélyezteti.
A fehér virágú nílusi tündérrózsa Nymphaea thermalis nagy számban tenyészik az üzemvíz-csatornában. Jelenleg a tóba telepítésével ismételten kísérleteznek. Ezen kívül csak a nagyváradi Püspök-fürdő meleg vizeiben tartják őshonosnak, mint melegkori reliktumot.
Káka
A levezető csatorna szélén a náddal együtt sűrű állományt képez a tengermelléki káka (Schoenoplectus litoralis), amely mediterrán eredetű, meleg kori maradványnövény. Magyarországon potenciálisan veszélyeztetett faj. Az északi árapasztó zsilip mellől kiveszett.
Láperdők
A hévízi lápteknő növényföldrajzilag a pannóniai flóratartomány délnyugat-dunántúli flóravidék zalai flórajárásához tartozik. Hévíz tava, valamint a környező láp- és mocsárvilág szerves vízföldtani, ökológiai és növényföldrajzi egységet mutat. Az emberi hatások ma már uralkodóak az eredeti természetes komponensek fölött. A faállomány jelentős része szintén másodlagos, az eredeti láp beültetésével, az égeres láperdő és magasabban fekvő égerliget átalakításával keletkezett.
Ide került egzóták az amerikai eredetű, Mississippi völgyeinek mocsaras körülményeihez légzőgyökereivel alkalmazkodott fésűs mocsárciprus (Taxodium distichum), ami a kínai ősfenyővel együtt (Metasequoia glyptostroboides). A északi árapasztó csatorna közelében természeteshez közel álló részleteket. A déli elvezető csatorna közelében és az Óberek-csatorna keszthelyi közigazgatási területen futó szakaszán néhány igen idős – a szilfavészt szinte hihetetlenül túlélő, egyedi védelemre méltó – Ulmus laevis él.
Forrás: Szabó István, Meleg vízi növényfajok Hévíz és Keszthely vizeiben, Bot. Közlem. 89. kötet 1-2. füzet 2002.
Link ajánlat: A Hévízi-tó különleges élővilága
Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás